Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karczagi Endre: A Szigetköz festője

2008.03.09

 

A Szigetköz festője

 

A Duna által évezredek óta alakított Szigetköz természeti jelenségei, pusztuló és újraéledő növényzete, a vízfolyások alakuló partvonala, felhők vonulása és a fény játék a vizen – mindez forrása és ihletője Varga György művészetének.

Három évtizede járja a sokszor látott, ismerős helyeket, és még mindig fedez fel újabb jelenségeket, egyre közelebb kerülve e különös táj karakterének megismeréséhez.

Az ábrázolás kezdetben csupán a látvány rögzítésére szorítkozott, majd a ’90-es években készült akvarelleken már a foltok és színek organikus torlódása a természetben zajló drámai változásokat tükrözik. Képi világukkal közelítenek az elvont, nonfiguratív ábrázolás felé.

A szlovákiai Pat művésztelepén dolgozó kollégák lírai absztrakt alkotási ösztönözték arra, hogy további lépéseket tegyen az elvont ábrázolás irányába.

Tájábrázolásai egyre lényegre törőbbek lettek, a hangulati elemeket kezdtek hangsúlyossá válni.

A legutóbbi évek munkáiból eltűntek a konkrét természeti elemek. A képek meleg színei első ránézésre bensőséges, kenyérmeleg hangulatot sejtetnek, de a megmunkálás módja fojtott drámát és kitörni készülő indulatokkal lepik meg a nézőt.

E munkák ihletője a révkomáromi katonatemplom fala, mely kopottságával, vakolatrétegeivel és egy régen élt ismeretlen ember időt rögzítő vonalkáival az elmúlás fájdalmas nosztalgiáját sugallja.

Ez a konkrét élmény „Jelek” címmel egy egész sorozat elkészüléshez adott ösztönzést. A megcsurgó festékrétegek, a felület természetet idéző textúrája és a racionalitást sugalló ritmikusan ismétlődő vonalak közt feszülő ellentét teremti meg a képek drámai hangulatát.

A későbbi munkákon megjelenő egész felületet betöltő kereszt a lecsurgó vörös és fekete festékcsíkjaival megidézi az ismert drámát.

A „Korpusz” című alkotás roncsolt emberre emlékeztető alakjával félreérthetetlenül utal a szakrális tartalomra, valamint az emberi élet méltóságának megtiprására, amelyben az utóbbi évszázad és sajnálatos módon jelen korunk is bővelkedik.

Ezt a gondolatot folytatja a „Megváltásra várva” című kompozíció, mely színeivel és expresszív foltjaival kétségbeesetten követeli egy emberibb világ eljövetelét.

Talán sokan furcsállják Varga György irányváltozását a természetelvűből a nonfiguratív ábrázolás felé, és gyanakodnak annak őszinteségében. Valójában azonban Varga a továbblépés lehetőségét lelte föl.

Megismerkedve alkotói munkásságával megállapítható, hogy a ’70-es és ’80-as években készült szobraiban tetten érhető az elvontságra törekvés.

Ennek konkrét példája „Kibomlás” című munkája, mely Mosonmagyaróváron a kulturális központ épületegyüttese előtt látható. Ez a magatartás nyilvánul meg az expresszív foltokból építkező akvarellekben is. Mindehhez hozzájárult a kortársművészettel való találkozás, melynek hatása alól a ma alkotója nem vonhatja ki magát. Akarva-akaratlanul hat rá.

Varga György kapcsolata a természettel, a Szigetköz folyton megújuló világával nem szakadt meg. Ez a táj maradt ösztönzője és biztos háttere, amelyből meríthet, és így egyénivé és mindig újat mondóvá teheti alkotásait.

 

 

Karczagi Endre

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

mosonmagyaróvár károly u.54.

szalai maria,2009.05.22 20:49

Én nem vagyok hozzáértő,"csak" azt érzem,hogy képei megérintik a lelkemet.S ez nagyon jó.Mindent,ami hall ható,látható,magamba szívható a természetből-megkapom a képeiből.Köszönöm.Ria